A varázsló kertje

hopsz

Bizony! Upsz :)

Odi et amo. Quare id faciam, fortasse requiris?
Nescio, sed fieri sentio et excrucior.

---

Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt?
Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín.

---

I hate and I love. Why do I do it, perchance you might ask?
I don't know, but I feel it's happening to me and I'm burning up.

Szabó Lőrinc fordítás:
Gyűlölök és szeretek. Miért? Nem tudom én se, de érzem
így van ez, és a szívem élve keresztre feszít.

Ezt pedig Marlington írta nálam (de rég volt) Tán nem haragszik meg érte, hogy idézem egy hozzászólását:

Gyűlölök és szeretek. Hogy mért teszem ezt, ugye kérded.
Mit tudom én. Így van: érezem és öl e kín.
/Kerényi Károly ford./

Kerényi fordítása elsősorban a 85. carmen igeiségét próbálja kiemelni, a két sorba sűrített nyolc ige ugyanis szerinte a költemény ”időből-valóságát", megmerevítetlenségét példázza.

kicsit illik a magyarázat talán a filmhez is...
Miért pont ez :))

Juj, ez nagyon passzol :) Ez tetszik - nem is tudtam a 8 igéről...

Nekem is Marlington mondta. :)))

Lekerekítetlen kerekség

A Népszabadság Könyvek új sorozatának tizedik darabja Csáth Géza válogatott novelláinak gyűjteménye

Csütörtökön jelenik meg a Népszabadság Magyar Irodalom Remekei sorozatának legújabb, tizedik kötete: Csáth Géza Válogatott novellák címmel. A Népszabadság munkatársa, K. B. Csáth-kutató mutatja be.

Csáth Gézáról az utóbbi időben mindig aktuális volt beszélni. Hogy Esterházy Pétert említsem, nem csak a kettővel és az öttel osztható évfordulókon emlékeztünk meg róla. Ebben sok minden közrejátszott: felavattuk az első magyarországi Csáth-emléktáblát az író-orvos egykori munkahelyén, a mai SE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika kertjében, a Szabadkai Népszínház Budapesten is bemutatta nagy sikerű, Emma című Csáth-darabját, és nemsokára a nagyközönség is láthatja a filmszemlén Szász János legújabb alkotását, az Ópium – Egy elmebeteg nő naplója című koprodukciós mozifilmjét.
S ne feledkezzünk meg arról sem: február 13-án lesz Csáth Géza születésének 120. évfordulója. (Kettővel és öttel is osztható.)

Csáth Géza a Nyugat-korszak talán legérdekesebb és legélvezetesebb művésze. Ma már mindenki előtt ismertek naplói, melyben beszámol morfinizmusának történetéről, valamint különböző szexuális kalandjairól is. Az sem újdonság, hogy ő volt Bartók első méltatója; Pucciniról írt tanulmánya nemcsak itthon, de külföldön is nagy sikert aratott – a zeneszerző levelezőlapon köszönte meg Csáthnak a méltató szavakat.
Novelláiról viszont keveset tudunk. Pedig a modern magyar irodalmat alapozta meg eredeti hangú, érdekes elbeszéléseivel. Főhősei általában egyszerű emberek, mint Trepov vagy a kíváncsi gyermekek (Emma, Vörös Eszti).
Csáth Géza novelláiban az emberi lélek új, addig ismeretlen tájait térképezte fel – előbb ösztönösen, később tudatosan, s ebben közrejátszott orvosi munkássága is: Csáth volt az első, aki a freudi pszichoanalízist, a lélekelemzést használta az irodalomban (követte őt unokabátyja, Kosztolányi Dezső is, például az Édes Annában).

Csáthot novelláit olvasva akaratunkon kívül is felfedezzük benne magunkat. Az érzések, a történetek mindenki számára ismerősek: a félelem, a kétségbeesés, a szerelem, a halálvágy, az őrület, a kíváncsiság. Akkoriban, s talán azóta egy író sem írta le ilyen részletességgel ezeket az elfojtott vagy felszínre törő állapotokat.
Most, mikor hajlamosak vagyunk a kellemes, a lekerekített, nyugodt történeteket szeretni, érdemes olyat is olvasni, ami fáj. Csáth novellái fájnak és kellemetlenek, s az író még figyelmeztet is minket mindezekre: ne fedjük le ezeket holmi barátságos féligazságokkal, hanem bátran nézzünk szembe velük. Bár kétségtelen, hogy a szembenézésnek kockázatai is vannak, de mindenkinek egyedül, önmagának kell megküzdenie ezekkel.
Csáthot hihetetlen szenvedély fűzte az élethez, s ezt akaratlanul is beleépítette novelláiba. Persze ott van az örökös kétség és frusztráltság is, s nekünk, olvasóknak ezzel a kétséggel is szembesülnünk kell. És Csáth Géza novelláin keresztül így válik majd mindenkinek a saját világa kerekké, de soha nem lekerekítetté.

na mivan?

Nem ez fog megjelenni a Népszabadságban... :S

Futok, rohanok, megjelenek, tárgyalok, részt veszek. Jól esik most összeesni.

Nehogy túladagold magad!

Max 5000 évet élek majd egy nap alatt :D :D

Figyelj!
ezt át kéne tenned hozzám is, mert engem megtalál pl a google amikor az ópiumot keresi valaki, jönnek is hozzám olvasni. (lekerekített kerekség)

Más
:(((